Sziasztok! Beának hívnak, 15 éves vagyok, és most szeptemberben kezdem a gimit. Szabadidőmben sokat olvasok, és egyre többet írok. Ez a blog azért készült, hogy az írásaimat megosszam.
Szeptember 4., csütörtök
2013. augusztus 15., csütörtök | 6:00 | 4 comments
A mai napon álmodtam először Leniről, napközben sokat gondoltam rá,
napról-napra többet, de sosem gondoltam volna, hogy az álmaimban is megjelenik.
Azt álmodtam, hogy Kornél helyett tegnap vele találkozom, és a legvégén
megcsókol, és élveztem is. A buszon újra melléültem, és a zenelejátszóját
nyújtottam neki, ami tegnap nálam maradt. Igaz elalvás előtt sokat hallgattam a
zenéit, a legtöbb nekem is tetszett.
- Jó a zenei ízlésed, és az elmúlt időszakról beszélgetnünk kéne. Nézd, sajnálom azt a pofont, nem kellett volna, csak a faragatlan viselkedésed felzaklatott. Igaz, nem vagyok pasi vadász, de talán a puszi tényleg túlzás – tettem neki vallomást, a földet bámulva.
- Amikor bocsánatot kérsz, akkor abban miért van sértés? – nevette el magát.
- Mert nem csak én hibáztam, most meghallgatom a te bocsánatkérésedet. Te se viselkedtél a legjobban velem szemben, meg mindig piszkálsz, és én egy bocsért mindent elnézek, vagyok olyan nagylelkű – küldtem felé egy csábos mosolyt. Megjátszva magát felsóhajtott, és mintha a fogát húznák, felém fordult.
- Bocs, amiért félreértetted a dolgokat. Nem neveztelek semmi rossznak, csak azt akartam kifejteni, hogy túl sokat engedsz két fiúnak pár napi ismeretség után – „kért” bocsánatot. Erre felnevettem, és mondtam, hogy akkor minden el van felejtve. Tudtam, hogy nem akar megbántani, és ez nekem elég volt.
- És hogy sikerült a találkozás Kornéllal? – vette „lazára” a figurát, de a tartásán látszott, hogy ideges.
- Miért érdekel? – gúnyolódtam.
- Nem érdekel, csak „csevegni” próbáltam.
- Nos, nagyon jól sikerült. A végén szájon csókolt, és ez volt életem első csókja, de nem bánom… - hazudtam neki, hogy leleplezzem a viselkedését. Látszott, hogy ideges, és nem véletlenül terelődött erre a téma.
- Mi van? – ordította el magát Leni, mire a többi utas felénk fordult. Most én élveztem ki a helyzetet, és nevettem egy jót.
- Na, ugye, hogy érdekelt? Amúgy nem történt semmi ilyesmi, csak maradt a fejre puszi. Még nem csókolóztam senkivel -, de mindig is úgy képzeltem, hogy a Különleges Fiúval lesz – ábrándoztam. Hirtelen az egyik utas meglökött egy kanyarban, ami miatt Lenire estem. Hosszú percekig mindketten megdermedtünk. Mire felfogtuk, mi történt, vörös lett az egész fejem. Pont Leni szájára estem, és megtörtént életem legelső - kicsit sem romantikus- csókja. Három perc után én mozdultam meg, és kaptam el a fejem onnan. A busz megállt, és sietve pattantam le. Olyan gyorsan szaladtam be az épületbe, hogy még a maratonra is jelentkezhettem volna.
Lili és Ildikó már ott ültek a padjukban, és megragadva a kezüket, húzni kezdtem őket a portás szertárába. Elmeséltem nekik mindent töviről-hegyire, és azt nem tudtam felfogni, hogy ha kezdek jóban lenni Lenivel, akkor miért történik mindig ilyesmi?! Amikor nagyjából a színem megint normális lett, nem pedig paradicsom piros, akkor kinyitottam az ajtót, és Anett állt mögötte. Olyan erősen kidagadtak az erek a homlokán, hogy azt hittem, elpattannak. Belépett a szertárba, és behúzta az ajtót.
- Te megcsókoltad az ÉN Lenimet?! Te lúzer, hogy merészelted?! Megcibállak! – Azzal a hajam felé kapott, én meg lehajoltam a karja alatt, és kiiszkoltam a szobából. Egyenesen a terembe futottam, ahol egyenesen Kornélba ütköztem, aki éppen az ajtón akart kilépni. Anett paprikavörösen szaladt utánam, és el akart kapni, de Kornél maga mögé rántott.
- Hagyd őt békén!
- Megcsókolta Lenit! – ordította magából kikelve. Kornél rám nézett, egy pillanatra elsötétült a szeme, és ökölbe szorult a keze, de akadályt képzett továbbra is köztem és Anett között.
- Akkor sem bánthatod, higgadj le! – fogta le a kezét Kornél, és arrébb vonszolta Anettet, aki még mindig üvöltözött. Hirtelen nagyon sajnáltam Kornélt, akinek nagyon rosszul eshetett a hír, miszerint megcsókoltam azt, akit mindig oltottunk. A padom fele fordulva szembesültem azzal, hogy mindenki hallotta az incidenst Anett miatt. Újra elvörösödtem, majd leültem a székemre. Pechemre csengettek, és így Leninek is be kellett jönnie a terembe, és végig figyeltük egymást, amíg helyet foglalt. Az órák kínosan hosszan teltek, és mindketten a pad szélére húzódtunk, Anett meg folyton nekem jött, és Kornél tekintetét sem bírtam elkapni egyszer sem reggel óta. Az egész annyira kínos volt! Iskola után siettünk Ildikóhoz. Miután beszéltünk egy kicsit az anyukájával (nagyon kedves), leültünk a szobájába, és megbeszéltük az egész napot. Utána meghallgattuk Ildikó gitározását. Úgy zenél, mint egy igazi sztár. Majd odaadtam neki az „Idegbaj a buszon” című alkotásomat, és legújabb barátnőnk azt is eljátszotta egy kis gyakorlás után. Nagyon viccesnek találtak a dalszöveget, és nevetve dicsérték. Gitáron tényleg jól hangzott, és el tudtuk képzelni, hogy a banda ezt játssza. Eltelt az a pár óra, és indulhattunk is vissza. Úgy beszéltük meg, hogy legközelebb Liliéknél találkozunk. Miután haza értem, anyu látta rajtam, hogy nem vagyok beszélős kedvemben, így nem kérdezett semmit. Még megetettem Bubót, játszottam vele, és eljátszottam szintetizátoron a holnapi dalomat. 10 körül feküdtem le, és csak felejteni akartam a mai napot.
- Jó a zenei ízlésed, és az elmúlt időszakról beszélgetnünk kéne. Nézd, sajnálom azt a pofont, nem kellett volna, csak a faragatlan viselkedésed felzaklatott. Igaz, nem vagyok pasi vadász, de talán a puszi tényleg túlzás – tettem neki vallomást, a földet bámulva.
- Amikor bocsánatot kérsz, akkor abban miért van sértés? – nevette el magát.
- Mert nem csak én hibáztam, most meghallgatom a te bocsánatkérésedet. Te se viselkedtél a legjobban velem szemben, meg mindig piszkálsz, és én egy bocsért mindent elnézek, vagyok olyan nagylelkű – küldtem felé egy csábos mosolyt. Megjátszva magát felsóhajtott, és mintha a fogát húznák, felém fordult.
- Bocs, amiért félreértetted a dolgokat. Nem neveztelek semmi rossznak, csak azt akartam kifejteni, hogy túl sokat engedsz két fiúnak pár napi ismeretség után – „kért” bocsánatot. Erre felnevettem, és mondtam, hogy akkor minden el van felejtve. Tudtam, hogy nem akar megbántani, és ez nekem elég volt.
- És hogy sikerült a találkozás Kornéllal? – vette „lazára” a figurát, de a tartásán látszott, hogy ideges.
- Miért érdekel? – gúnyolódtam.
- Nem érdekel, csak „csevegni” próbáltam.
- Nos, nagyon jól sikerült. A végén szájon csókolt, és ez volt életem első csókja, de nem bánom… - hazudtam neki, hogy leleplezzem a viselkedését. Látszott, hogy ideges, és nem véletlenül terelődött erre a téma.
- Mi van? – ordította el magát Leni, mire a többi utas felénk fordult. Most én élveztem ki a helyzetet, és nevettem egy jót.
- Na, ugye, hogy érdekelt? Amúgy nem történt semmi ilyesmi, csak maradt a fejre puszi. Még nem csókolóztam senkivel -, de mindig is úgy képzeltem, hogy a Különleges Fiúval lesz – ábrándoztam. Hirtelen az egyik utas meglökött egy kanyarban, ami miatt Lenire estem. Hosszú percekig mindketten megdermedtünk. Mire felfogtuk, mi történt, vörös lett az egész fejem. Pont Leni szájára estem, és megtörtént életem legelső - kicsit sem romantikus- csókja. Három perc után én mozdultam meg, és kaptam el a fejem onnan. A busz megállt, és sietve pattantam le. Olyan gyorsan szaladtam be az épületbe, hogy még a maratonra is jelentkezhettem volna.
Lili és Ildikó már ott ültek a padjukban, és megragadva a kezüket, húzni kezdtem őket a portás szertárába. Elmeséltem nekik mindent töviről-hegyire, és azt nem tudtam felfogni, hogy ha kezdek jóban lenni Lenivel, akkor miért történik mindig ilyesmi?! Amikor nagyjából a színem megint normális lett, nem pedig paradicsom piros, akkor kinyitottam az ajtót, és Anett állt mögötte. Olyan erősen kidagadtak az erek a homlokán, hogy azt hittem, elpattannak. Belépett a szertárba, és behúzta az ajtót.
- Te megcsókoltad az ÉN Lenimet?! Te lúzer, hogy merészelted?! Megcibállak! – Azzal a hajam felé kapott, én meg lehajoltam a karja alatt, és kiiszkoltam a szobából. Egyenesen a terembe futottam, ahol egyenesen Kornélba ütköztem, aki éppen az ajtón akart kilépni. Anett paprikavörösen szaladt utánam, és el akart kapni, de Kornél maga mögé rántott.
- Hagyd őt békén!
- Megcsókolta Lenit! – ordította magából kikelve. Kornél rám nézett, egy pillanatra elsötétült a szeme, és ökölbe szorult a keze, de akadályt képzett továbbra is köztem és Anett között.
- Akkor sem bánthatod, higgadj le! – fogta le a kezét Kornél, és arrébb vonszolta Anettet, aki még mindig üvöltözött. Hirtelen nagyon sajnáltam Kornélt, akinek nagyon rosszul eshetett a hír, miszerint megcsókoltam azt, akit mindig oltottunk. A padom fele fordulva szembesültem azzal, hogy mindenki hallotta az incidenst Anett miatt. Újra elvörösödtem, majd leültem a székemre. Pechemre csengettek, és így Leninek is be kellett jönnie a terembe, és végig figyeltük egymást, amíg helyet foglalt. Az órák kínosan hosszan teltek, és mindketten a pad szélére húzódtunk, Anett meg folyton nekem jött, és Kornél tekintetét sem bírtam elkapni egyszer sem reggel óta. Az egész annyira kínos volt! Iskola után siettünk Ildikóhoz. Miután beszéltünk egy kicsit az anyukájával (nagyon kedves), leültünk a szobájába, és megbeszéltük az egész napot. Utána meghallgattuk Ildikó gitározását. Úgy zenél, mint egy igazi sztár. Majd odaadtam neki az „Idegbaj a buszon” című alkotásomat, és legújabb barátnőnk azt is eljátszotta egy kis gyakorlás után. Nagyon viccesnek találtak a dalszöveget, és nevetve dicsérték. Gitáron tényleg jól hangzott, és el tudtuk képzelni, hogy a banda ezt játssza. Eltelt az a pár óra, és indulhattunk is vissza. Úgy beszéltük meg, hogy legközelebb Liliéknél találkozunk. Miután haza értem, anyu látta rajtam, hogy nem vagyok beszélős kedvemben, így nem kérdezett semmit. Még megetettem Bubót, játszottam vele, és eljátszottam szintetizátoron a holnapi dalomat. 10 körül feküdtem le, és csak felejteni akartam a mai napot.